Bálint Sándor írja: „A vallásosság az emberiségnek mindig alapvető élménye volt. A templomok, a kolostorok döntő hatást gyakoroltak egy-egy vidék, táj népére, nemcsak vallásos, hanem egyéb vonatkozásban is. A búcsújáró helyek hatása még mélyebb és elevenebb. A búcsújárás a katolikus népnek egyik legjellemzőbb megnyilatkozása.” (Bálint Sándor, Sacra Hungaria)
Az embert a legalapvetőbb mivoltában ragadja meg a búcsúra menés: a közösségi élmény síkján. Amint gyülekeznek, templomi lobogók alatt felfejlődnek, ahogyan vonulnak az utakon, a falvakon, imádkozva, énekelve. Ahogyan megérkeznek a búcsújáró helyre a búcsúsok, köszöntik a Szűzanyát, meghatódva Neki ajánlják magukat, övéiket, nehézségeiket, betegeiket; ahogyan részt vesznek a sok máshonnan érkezett hívő között a szentmisén, mind-mind kimondhatatlan élményt jelent a számukra. Valami felmagasztosultság keríti hatalmába a búcsúban résztvevő zarándokot.
A kegyszobor előtt az az érzésük támad, hogy a Szűzanya mindnyájuk Anyja… tehát ez a sok és sokféle ember egymás között: testvérek...
Amikor búcsúra mennek, elfeledik mindennapi gondjaikat, szívesen viselik az út fáradalmait, a nap hevét, vagy éppen az eső áztatását. S mindezt miért? Azért, mert „Otthon vétkezünk eleget, legalább ilyenkor vezekeljünk...” Tehát a búcsújárásnak leglényegesebb eleme a hívő, bűnbánó, vezeklő lelkület. Ezért járulnak a szentségekhez a búcsúsok (gyónás, áldozás). Maga a búcsújárás is bűnbánati gyakorlat.
Csak az tud fogalmat alkotni a búcsújárás lelkületéről, aki legalább egyszer végig járta a búcsú különböző szakaszait, és megfigyelte a hívő emberek közösségi élményeit. Ha bele tudott kapcsolódni a búcsúsok áhítatába, imádkozott, énekelt velük, még inkább megérti, megérzi a búcsújárás vigasztalását, varázsát.
A máriagyűdi búcsú
Így történhetett, hogy 1689-ben a gyűdi templomnál Mária-jelenések kezdődtek, melyekben katolikus és református magyaroknak jelent meg a Boldogságos Szűz. Tanúskodásuk szerint azt kérte a Boldogasszony, hogy újra a katolikusoké legyen a gyűdi templom. Minderről a siklósi ferences plébános jegyzőkönyvet vett fel, felkereste a tanúkkal a szigetvári császári generálist, Gabriel Vecchit, aki még 1689-ben elrendelte agyűdi templom karhatalommal történő visszaadását a katolikusoknak,
1737-38-ban a dühöngő pestisjárvány idején egyre több település hívő közösségefogadalmi körmenetben jön Gyűdre, hogy a Boldogságos Szent Szűz mentse meg őket a járványtól. Ezek a települések a járványtól megmenekülvén évente visszatértek ezután fogadalmi körmeneteikkel.
A csodás gyógyulások miatt 1805-ben VII. Pius pápa Máriagyűdöt hivatalosan is kegyhellyé nyilvánítja, és búcsúkiváltságokkal látja el. Ezzel a búcsús körmenetek szinte egész évre állandósulnak.
Az ezt követő két évszázadban, noha sokat változtak a búcsújárási szokások, nem múlt el a Gyűdi Szent Szűzzel való találkozás varázsa. Míg a második világháború előtt a hagyományos faluközösségek zarándokoltak fel közösen gyalog, szekérrel, vasúttal Gyűdre, addig ma imaközösségek, családok, baráti társaságok keresik fel a templomot, de mindannyiukat rabul ejti a béke, ami a kegyelmi jelenlétből fakad. Abúcsúkiváltságok ezt a benső békét erősítik meg a szentek imádságának kimeríthetetlen kincsestárára építve.
Teljes búcsú Máriagyűdön
A Bazilika cím kiváltságaként az alábbi időpontokban nyerhető még teljes búcsú:
- a bazilika felszentelésének évfordulóján
- a titulus liturgikus megünneplésének napján
- Szent Péter és Szent Pál apostolok főünnepén
- a bazilika cím megadásának évfordulóján
- évente egy olyan napon, amelyet a hely megyéspüspöke határoz meg
- évente egy olyan napon, amelyet minden hívő szabadon választhat meg.
Minden más alkalommal részleges búcsú nyerhető.
Forrás: http://www.mariagyud.hu/
